A gyerekeknek készült Vadrózsából tündérsípot című, Vitai Ildikó énekes-zeneszerzővel közös előadást december 3-án láthattuk a Millenárison, a felnőtt műsor Élet-éneket pedig december 30-án a Müpában, ahol Ági zenekarában olyan ismert művészek léptek fel – többek között –, mint Szabó Dániel, Juhász Gábor, Szűcs Krisztián.
 
- December 3-án mutattad be legújabb gyerekek számára készült műsorodat Vadrózsából tündérsípot címmel a Millenárison. A műsort saját gyerekkori lemezélményeid keltették életre. Hogy is volt ez pontosan? 
 
- Gyerekkorom meghatározó zenei élménye volt az 1977-es Regélő és a ’81-es Mesebeli madár című lemez. A lemezeken található dalok-versek szinte mindegyike azóta is él az emlékezetemben. Pár éve arra gondoltam, jó volna közös műsort készíteni Vitai Ildikóval, föleleveníteni régi dalait. Annyit tudtam, hogy énekel még és szívesen énekelne még többet is, ami bíztató jelnek tűnt. Az interneten találtam meg az elérhetőségét, és felvettem vele a kapcsolatot. Örült, és meghívott magához. Megetetett, ahogy a nagymamám tenné. Aztán beszélgettünk. Előkerült a gitár és előbújtak az emlékek, a két lemez dalai. Énekeltünk késő estig. Olyan volt, mintha mindig ismertük volna egymást. A dalain keresztül sok jót kaptam tőle, ezt viszonozni szeretném. Mivel Ildikó az utóbbi 25 évben nem sokat koncertezett, talán most történhet valami változás ezen a téren az együttműködésünk hatására. 
 
- Hogyan sikerült a közös előadás?  
 
- Összességében, úgy érzem, jól sikerült a koncert. Nagy munka volt az előkészítés, a műsor szerkesztése, a szereplők koordinálása. 22-en voltunk a színpadon, a hattagú zenekarom mellett természetesen ott volt Ildikó, továbbá a Söndörgőből a friss Junior Príma-díjas Eredics Salamon, a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola IV. osztályosai, szám szerint 13-an és a solymári Fészek Waldorf Iskola III. osztályos tanulója, Limberger Tódor is. Jó volt a közönség. Sikerült a gyerekeket a zenéhez vonzani, a szülők pedig énekeltek velünk, ami azt bizonyítja, nem vagyok egyedül ezzel a hóbortommal. Ők is emlékeznek Ildikó dalaira. Velem egyidős anyák jöttek könnyes szemmel és arról meséltek, milyen különös érzés volt a koncert alatt gyerekükkel az ölükben újra gyerekké válni. 
 

Nagyítás

- Mikor láthatjuk legközelebb ezt a koncertet? 
 
- Több vidéki felkérésünk is van már. Pécsre biztosan megyünk tavasszal, Győrből és Nyíregyházáról is jöttek megkeresések. Örömmel megyünk! 
 
- A másik bemutatód december 30-án volt a Müpában. Miért lett az a címe, hogy Élet-ének? 
 
- Ezt a címet találtam ki három éve, amikor elkezdtem összegyűjteni ennek a koncertnek az anyagát. Konkrétan nem erre a koncertre készültem, csak gyűjtögettem, mint általában. Eredetileg csupa olyan dalt szerettem volna, ami a mindennapokról szól. Az életünkről, a költészet nyelvén. Csináltam egy Élet-ének mappát, hátha jó lesz valamire. Jó lett. Ma már inkább úgy látom, sorsszerű, hogy ezeket a dalokat éneklem, ezeket választottam. Ez olyan, mint ahogy a kavicsokat mossa ki a partra a víz. Sétálsz a vízparton és válogatsz kedvedre. Magad sem tudod, miért azokat a kavicsokat választod, egyszerűen tudod, hogy számodra azok a legszebbek. 33 éves vagyok és 17 éve énekelek színpadon, de az éneklés születésemtől meghatározza az életem. Azt hiszem, amíg élek, énekelni szeretnék. Ezért is a cím. Nagy László, Pilinszky János, Szabó T. Anna, Háy János és Jónás Tamás verseit énekeltem, és elhangzott két Cseh Tamás meg két Heaven Street Seven dal is. 
 
- A műsort Szabó Dániel jazz zongorista-zeneszerző hangszerelte. Vele dolgoztál már korábban is? 
 
- Danit 1998-ban hallottam először a Magyar Rádió jazz zongora versenyén. A 2005-ös Hallgató lemezem anyagát már vele újítottam meg. Van egy majdnem egész lemezre való új népdalfeldolgozásunk: széki lassú, moldvai keserves, szászcsávási cigány hallgató, bolgár népdal. Az első közös koncertünk 2008-ban volt a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában. Nagyszerű, érzékeny és virtuóz művész komoly intellektussal. Szeretem a kreativitását, humorát. Döbbenetes mélységekbe visz a zenéjével. 
 
- Rengetegen voltak a koncerten. A színpadról milyen volt? 
 
- Ez egy nehéz koncert volt szép pillanatokkal. Ősbemutatót tartani ezer ember előtt a MüPa nagyszínpadán nagy kihívás, ráadásul különösen izgulós is vagyok az új helyzetekben. Inspirált a zenészek gyönyörű játéka. Élveztem a tág teret is. Számtalanszor énekeltem már ezen a színpadon, de még sosem éreztem ilyen szabadságot, mint most. Voltak kedvenceim, a Jónás Tamás verséből írt bossa nova és a szólóban előadott Csönded vagyok, illetve a pszichedelikusra sikeredett Nem lenni és a Tengerészdal. 
 

Nagyítás

- Milyen volt a 2011-es éved? Mik a terveid 2012-re?  
 
- Sokat tanultam, talán változtam is ebben az évben. Meghoztam pár nagy döntést. Sok szép emléket őrzök. Belépett az életembe több segítő: a tánc, a meditáció, a jóga és Picúr, a kiskutyám. Jó velük az élet! Kellenek nagyon. Annyi a feszültség mindenütt. Örülök, hogy énekelve élhetek, így készültem az ünnepekre is. Még a télen szeretnék stúdióba vonulni és lemezt készíteni a müpás koncertanyagból. A családommal szeretnék többet törődni és magammal harmóniában élni, ez a legfontosabb.