- Mit gondoltatok akkor, amikor először olvastátok a forgatókönyvet?
 
JB: Folyamatosan röhögtem. Amikor leraktam, az volt az első dolgom, hogy írtam egy e-mailt a gyártó stúdió vezetőjének, amiben bemutatkoztam. 
 
RR: Azon ritka alkalmak egyike volt, amikor feküdtem az ágyban és olvasás közben sírtam a nevetéstől. 
 
- Mi fogott meg benneteket a Testcserében? 
 

Nagyítás

JB: Örültem, hogy végre egy igazi, hangos idiótát játszhatok, aki folyton bajt kever ahelyett, hogy megint én lennék az okos fickó, aki csak reagál az idiótára. Valójában ebben a filmben mindkét szerepet megkaphattam, és ez minden színész álma. 
 
RR: Jason és én régi jó barátok vagyunk, és már régóta vártunk az alkalomra, hogy egy projekten együtt dolgozhassunk. Ez a mozi kiváló lehetőségnek bizonyult. Vonzott az is, hogy David Dobkin a rendező, és Jasonnek is igaza van, amikor azt mondja, hogy minden színész álma, hogy egy filmben két szerepet is eljátszhasson. Annyira jól felvázolta nekem Dave figuráját, és remélem én is sokat segíthettem neki Mitch-csel, még akkor is, ha valójában Mitch az utolsó fickó, akire egy szülő a gyermekeit rábízná. 
 
- A szülői módszereitek Dave-éhez vagy Mitchéhez állnak közelebb? 
 
RR: Mondd azt, hogy Mitchéhez, és azonnal kihívom hozzátok a gyerekgondozási szolgálatot! 
 
JB: Valahol a kettő kombinációjából áll össze. Azért tudni kell lazának is lenni velük. 
 

- Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, de ez a film azt bizonyítja, hogy ez nem feltétlenül van így… 
 
JB: Igen, de szerencsés esetben azért nem kell más bőrébe bújnod ahhoz, hogy rájöjj: igazából nem is olyan rossz az életed. A filmhez azért is lehet könnyen kötődni, mert mindnyájunkban ott bujkál ez a „szomszéd fűje mindig zöldebb” érzés. A Testcsere bemutatja annak a lehetőségét, hogy mi történik akkor, ha valóban cserélni tudunk a szomszéddal. Ráadásul ez csak egy film, így mindenki kellemetlen mellékhatások nélkül próbálhatja ki a mozikban, milyen lehet más bőrébe bújni. 
 
RR: A film egy olyan fickóról szól, aki szeretne már végre egy kicsit felnőni, és egy olyanról, aki szeretne egy kicsit visszakapni az elveszett fiatalságából. 
 
- Milyen volt egymással dolgozni? 
 

Nagyítás

JB: Már korábbról ismertük egymást pont annyira, hogy akarjunk egymással dolgozni. Úgy hiszem jó közös ritmust sikerült eltalálnunk, ami rengeteg vicces pillanatot eredményezett a forgatáson. Ha egy jó kollégával dolgozol együtt, mindig sokat tanulhatsz tőle. 
 
RR: Áh, nem tanult ő tőlem semmit! Már régóta akartam Jasonnel dolgozni. Igazából volt korábban egy közös filmtervünk, ami sajnos kútba esett. Örülök, hogy így történt, mert ha összejött volna, akkor nem csinálhattuk volna meg ezt a filmet. Mindig fantasztikus dolog, ha egy barátoddal dolgozhatsz együtt, de ha erre a barátra még szakmailag is felnézel, sőt a rajongója is vagy, az még jobb. Jason a legviccesebb ember, akivel valaha találkoztam, és talán az egyetlen, aki képes engem megnevettetni egy jelenet forgatása közben. 
 
- Nehéz volt röhögés nélkül kibírni, amíg forgott a kamera? 
 

Nagyítás

RR: Rengeteg jelenetemet kellett kivágni, és a bent maradtak némelyikében is látni néha a szemeimen, hogy alig bírom türtőztetni magam. Jason sokkal keményebb dió volt. Nem igazán sikerült megtörni. Olyan, mint egy kőszikla. 
 
JB: Mindig csurit mutattam az ujjaimmal, ezért minden felvétel előtt meg kellett bizonyosodnom arról, hogy a kezeim a zsebemben vannak. Néha persze jó volt kiereszteni a gőzt. A nevetés mindig jót tesz. 
 
- Volt lehetőség improvizálásra? 
 
RR: A szkript fantasztikus volt, és nagyrészt az ott leírtakat követtük, de azért gyakran találtunk alkalmat arra, hogy kicsit eltérjünk tőle. Volt egy több hetes próbafolyamatunk a forgatás megkezdése előtt. Az ötleteinket akkor rögzítették, és amikor már elkezdett élesben forogni a kamera, már minden ötletünk benne volt a forgatókönyvben. 
 

Nagyítás

JB: Az írók folyamatosan bátorítottak minket. Ők is ott voltak a próbákon, és a laptopjukkal az ölükben jegyezték fel, ha akadt valami értékelhető ötletünk. Helyben megmondták, ha valami igazán tetszett nekik. A végén igazából már nem is emlékszel arra, hogy mi az, ami eredetileg is a könyvben volt, és mi az, amit te tettél hozzá… 
 
- Mindketten eljátszottátok Mitchet és Dave-et is. Melyik karakter áll közelebb hozzátok? 
 
RR: Én talán egy kicsit zárkózottabb vagyok annál, mint ahogy az emberek képzelik. 
 
JB: Én meg egy kicsit idiótább vagyok annál, mint azt sokan gondolnák rólam. Igazából mindkét figurából van bennem jócskán. 
 
- Nagyon otthonosan mozogtok a komédia műfajában… 
 

Nagyítás

JB: Igen, ami azért is furcsa számomra, mert sokáig azt hittem, hogy drámai színész leszek. Aztán a komédia világa szippantott be korábban. Talán most van itt az ideje, hogy kicsit több drámai szerepet vállaljak. 
 
RR: Egyszerűen csak szeretek színészkedni. Szeretek problémákat megoldani a forgatáson, és eljátszani bármilyen szituációt, amit kitalálnak nekem. Mindig van egy rakat kérdés, amit egy színésznek a játékával meg kell válaszolnia. Tetszik az, hogy a munkám által megpróbálhatok belátni az emberek fejébe, a szívébe és olvasni bennük.