- Kicsit megváltoztál, mióta utoljára láttalak.
 
- Mert az mikor volt? 
 
- Az Utánam, srácokban, Az öreg bánya titkában, a Pocok, az ördögmotorosban..., a kedvenc gyerekfilmjeimben. 
 
- Azóta valóban sok idő eltelt. ‘79-ben forgattam az utolsó filmemet, aztán tévéztem nyolc évig, és a SOTE Klubban diszkóztam tizenötöt. Akkor jött a nagy szerelem: a vízisí. Kipróbáltam, és azonnal rákattantam. Aztán a wakeboard megjelenése mindent felülírt. Annyival színesebb, és több élményt kínál, hogy nem volt kérdéses: tovább lépek! 
 
- Aztán most, három magyar bajnok és egy világbajnok kinevelése után a kecskeméti Wakeparkban kötött ki a deszkád. Mi a véleményed a kecskeméti pályáról? 
 
- Nagyszerű. Kiváló a víz, és tökéletesek a lehetőségek. Az ország tizenegy pályája közül ez az egyetlen, ami bent, a városban található, autó nélkül is elérhető, ráadásul itt van a legtöbb elem, öt, ami még egyedibbé, színesebbé teszi. 
 
- Ez valóban nagyszerű. Annak, aki már tapasztalt. De mi van azokkal, akik először próbálkoznak, próbálkoznának? 
 
- Csak ki kell próbálni, és a sikerélmény garantált. Tizenöt perc, de maximum egy óra kell ahhoz, hogy bárki rákattanjon. És egyetlen szezon elég ahhoz, hogy a trükkökkel is próbálkozzon. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk megízlelni az élményt. Ha kell, bármin körbe viszem a jelentkezőt, akár a hátamon is, hogy megízlelje, milyen csodás dolog a csúszás. 
 
- És aki szégyenlős? Nem szereti, ha a profi vendégek kuncognak a háta mögött? 
 
- Délelőtt tíztől tizenkettőig a tanulóké a terep. Olyankor csak ők vannak a pályán, velük foglalkozunk. Amikor a térdelős deszkával végig szántják a pályát, nagyon gyorsan ráéreznek az ízére, és már ők követelik az állót. Mi meg vigyázunk rá, hogy a veszélyesebb részre figyelmeztető narancssárga jelzéseket ne takarja el a rózsaszín köd. 
 
- Kinek ajánlott ez a sport? Van korhatár? 
 
- Mindenkinek, aki a vizet szereti, aki aktívan szeretne kikapcsolódni, sportolni. Ez egy különleges életérzés. Itt, a vízen és a vízparton az ember úgy érzi, nyaral, holott lehet, hogy a szomszéd lakótelepről ugrott át egy-két órára. Ami a kort illeti, nincs túl fiatal gyerek ehhez a sporthoz. Minél korábban kezdik, annál jobb. Egyébként meg ez egy olyan sport, ahol az új generációk nagyon gyorsan az előzőekre nőnek. Van olyan trükk, amit én három éve gyakorolok, aztán jön egy fiatal, akinek meg az már alap. 
 
- Figyelitek a tehetségeket? 
 
- Hát persze. De az igazán kiemelkedő srácokat nem is nehéz észrevenni. Itt van például a nyolc éves Fricz Botond. Kijött, elindult, és simán lenyomott húsz kört. Ő nagyon nagy eredményeket érhet még el. Mondjuk, az ilyen ritka, mint a fehér Zorro. Persze a többieknek is megadjuk a maximális segítséget, támogatást, hiszen ez egy közösségi élmény. 
 
- Terveztek valamit, hogy ezt a közösséget erősítsétek? 
 
- Az itt eltöltött idő, a víz szeretete, ez a különleges hangulatú sport egyébként is nagyon jó kovácsoló erő, de mi még ezt is szeretnénk még jobban megerősíteni: július 12-17. között Wakeboard tábort szervezünk, ahová mindenkit várunk. 
 
- Jöhetnek hát azok, akik imádják, ha adrenalinszintjük az egekbe szökken. Ti, akik már mindent kipróbáltatok, hogy álltok az adrenalinnal? 
 
- Mi ebben élünk, nekünk teljesen megszokott. Inkább a hiánya tűnik fel. Amikor eltelik pár nap, hogy nem csúsztunk. 
 
- És amikor nem csúszol, ismerkedsz Kecskeméttel? 
 
- Mindenképp. Nagyon tetszett a Borutca, és biztosan megnézem az Udvarszínházban Gregor Bernadetett is. 
 
- Így aztán minden kerek. Már csak a jó időért kell fohászkodni a maradék időben. 
 
- Hát semmiképp nem lenne jó azt mondani: Emlékszem 2009 nyarára. Egy pénteki napra esett.