A sztori ismert: a Buena Vista Social Club zenészei Ry Cooder gitáros-producer, majd Wim Wenders filmrendező áldozatos munkájának köszönhetően a Son Cubano aranykora után fél évszázaddal megérdemelt helyükre kerültek, a földkerekség legnépszerűbb „világzenészeivé” válhattak. Ibrahim Ferrerék 1998 júliusában életükben először léptek fel az Egyesült Államokban, a legendás Carnegie Hallban adott koncertjükön készített felvételek Wenders sokszoros díjnyertes filmjében is kulcsszerepet játszottak. A zenészgárda doyenje, a zseniális gitáros-énekes Compay Segundo ekkor már túl volt kilencvenedik életévén, Rubén González zongorista a nyolcvanadikban járt, Ibrahim Ferrer énekes pedig 71 volt – azóta már mindhárman távoztak az élők sorából. 
 
Tíz évvel a fellépés után a World Circuit kiadó megjelentette a koncert teljes hanganyagát, amely esszenciális darabja a kubai muzsikusok életművének. Már az 1997-ben megjelent stúdióalbum sem érdemtelenül vált a zenetörténet egyik legfontosabb (megkésett) kordokumentumává, az élő fellépés lélegzetelállító felvételei azonban még azon a sokmillió példányban fogyó korongon is túltesznek. A Carnegie Hallban a kubai zenészek egy rég letűnt korszakot idéztek meg életkorukat meghazudtoló energiával és szívet-lelket melengető lelkesedéssel, s tették az estét a son, a bolero és a danzón megismételhetetlen ünnepévé a közönség számára.
 
A 78 perces – furamód két CD-n megjelent – koncertalbum tartalma 16 hibátlan szám virtuóz előadásban, közülük tíz az 1997-es stúdiókorongról való, míg a műsor maradék hányadát a muzsikusok szólólemezeinek dalai teszik ki (a legtöbb az 1997-es Introducing… Rubén Gonzalez albumról, de van egy-egy átfedés Ibrahim Ferrer és Omara Portuondo korabeli korongjaival is, sőt az énekesnő még előadja a Quizás, Quizás, Quizás című örökzöld sztenderdet is). A koncert élőben katartikus élményt jelenthetett, de Ferrer egyedülálló, érzelemgazdag hangjával, Rubén González hihetetlen zongoraszólóival, Compay Segundo magával ragadó gitárjátékával, és persze a még ma is élő és alkotó kulcstagok – Omara Portuondo, a nagybőgős Cachaito Lopéz és a gitáros-énekes Eliades Ochoa – kiváló közreműködésével a dupla lemez anyaga is visszaadja a tíz évvel ezelőtti fellépés varázsát, újra és újra lenyűgözve a hallgatót.