Will Kane seriff éppen esküvője után tudja meg, hogy az általa börtönbe juttatott bűnöző és bandája visszatér Hadleyville-be. Habár nászútra indult volna, úgy dönt, hogy marad, és megpróbál társakat toborozni a városvédő küzdelemhez. A gonosztevők érkezéséig már csak bő egy órája van.
Vastagon szedve a DVD EST EXTRA képzelt kommentárja
Messziről, totálban látjuk, ahogy Will Kane seriff - miután az utolsó banditával is végzett - odaszalad földön fekvő feleségéhez és felsegíti.
Kane felemás győzelme - melyben végül felesége is sokat segített - messze van már azoktól a klasszikus westernektől, ahol minden vagy fekete vagy fehér, és nyerni csak becsületes pisztolypárbajban lehet. Itt már a magányos hősnek magára hagyva, támogatók nélkül, túlerő ellenében kell felülemelkednie.
Közelről, premier plánban látjuk őket. Kane feleségét, Amyt öleli. Arcukat felváltva mutatja a kamera. A nő férje vállát átfogó kezén látszik a jegygyűrű. Will felocsúdik a boldogságból és körbenéz.
Újabb különbség a klasszikus történetsémájú westernekhez képest, hogy - a műfaj szakértője, Will Wright szerint - az átmeneti westernben (melybe a Délidő is tartozik) a nő nem bevezeti a társadalomba az addig elkülönülő hőst, hanem az oldalán harcol - akár az ellenséges vagy közömbös társadalom ellenében is.
A párt körülveszik a bajból éppen az imént szabadult városka, Hadleyville eddig láthatatlan, megbúvó lakói.
Újabb pont, ami a Délidőt elválasztja korábbi rokonaitól: a magányos hős és a társadalom viszonya, amely a záró képsorban még érzékletesebben jelenik majd meg. Ezek azok az emberek, akikért a seriff egymagában küzdött meg, és akik közt egy sem akadt, aki kiállt volna mellette a harcban. A küzdelem így egyszerre zajlott a bűnözők és a társadalom ellen.
Szekér érkezik, egy fiatal fiú száll le róla, akinek Will Kane meglapogatja a vállát (ő volt az egyetlen ember, aki - tizennégy éves létére - a seriffel tartott volna a harcban). Majd elkomorul a tekintete, szemét megvetően hordozza körbe a körülöttük álló tömegen. Egy hirtelen mozdulattal letépi magáról a seriffcsillagot és a földre dobja.
És az egyetlen mozdulat, amiben mindez összegződik: a földre vetett csillag, a film emblematikus, leggyakrabban idézett részlete. Leszámolás a Vadnyugat addigi eszméivel, és egy új, kiábrándultabb korszak kezdete a műfaj történetében. A csillag levétele egyébként visszatérő elem: Kane helyettesei korábban egytől egyig leveszik - annak jeleként, hogy nem tartanak vele.
A szekér a párral távozik. Az eddig őket körülvevő emberek bezárják a kört és értetlenkedve állják körbe - vélhetően - a földre vetett csillagot. Az utolsó jelenet alatt végig egy szó sem hangzik el: Will Kane némán, búcsú és visszatekintés nélkül hagyja ott végleg a hálátlan kisvárost.
Most képileg, konkrétan is megjelenik, hogy ez a társadalom már nem áll ki hőseiért és ezzel a társadalommal a hős már nem vállal közösséget: nem befelé, hanem kifelé tart belőle.
High Noon (12)
1952 amerikai western Hossz: 81 perc
Forgalmazó: InterCom
Rendező: Fred Zinnemann
Szereplők: Gary Cooper, Grace Kelly, Lloyd Bridges, Katy Jurado
Kép: 4:3, fekete-fehér
Hang: angol, francia, olasz mono
Felirat: magyar + 19 nyelv
Extrák: nincsenek
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek